21.Fejezet

                                                           Vissza a hétköznapokba… vagy talán még sem

Életet menteni olyan, mint szerelmesnek lenni, mint a legjobb drog, utána napokig, hetekig olyan érzés mintha a föld felett járna az ember. Egyszer hetekig nem éreztem a gravitációt, bármihez értem könnyebb lett, ilyenkor úgy érzed, hogy halhatatlan vagy. Ilyenkor úgy érzem velem van Isten, katonaként volt egy osztagom, de nem volt könnyű mindig a halál angyalának a szerepét játszani. Rég nem éreztem ezt az érzést, de Amy miatt újra átélhettem.

Már három hónap eltelt és minden visszaállt a régi kerékvágásba, vége a nyári szünetnek, Eric visszament tanítani, Amy pedig még mindig ott tanul, de valami még is változott, Amy már ismeri Eric igazi oldalát. Az egyik nap Eric a szokásos helyére beáll a Gran Torinojával és ugyan úgy megtartotta az órákat, de közben egész nap furcsa érzése volt, mintha valaki figyelné. Este mikor már haza ért, lepihent, akkor egyszer csak kopogtak az ajtón, Eric kinyitotta és azt látta, hogy Yelena állt ott két gyerekkel az oldalán, ikrek voltak, az egyik fiú a másik lány. Beinvitálta őket, Eric csak nézett maga elé, hogy ennyi év után csak úgy betoppan.

• Szia.
• Szia.
• Azt hittem, hogy nem látlak többé, miután egy szó nélkül leléptél a New York-i meló után.-mondta Eric.
• Sajnálom, nem tudtam, hogy mihez kezdjek, így abban a helyzetben az tűnt a legjobb megoldásnak.
• Milyen helyzetben?
• Ők itt a te gyerekeid Damien és Jennifer.

Eric lenézett rájuk és nem tudta elhinni, hogy van két hat éves gyereke, elhitte amit Yelena mondott neki, mert a fiú kiköpött úgy nézett ki, mint ő kiskorában. Mivel már este volt így nem hagyhatta, hogy egy hotel szobába aludjanak, ezért ragaszkodott hozzá hogy ott aludjanak. Másnap reggel Eric korán kelt, hogy reggelit készítsen Yelenának és a gyerekeknek, mivel hétköznap volt ezért be kellett menni dolgoznia, ezért egy cetlit hagyott az asztalon amin ez állt.

Maradjatok nyugodtan, délben jövök.

Munka után mikor már haza ment Eric útközben felhívta az anyját.

• Szia anyu, emlékszel, mindig azt mondtad, hogy mikor lesz még több unokád, nem csak Mikey.
• Igen, de ez most, hogy jutott eszedbe?
• Hát rögtön kettő is lett, egy fiú, egy lány.
• Arra gondoltam, hogy ma elmennék bemutatni őket.
• Persze, gyere drágám, mit főzzek?
• Amit csak akarsz, mindegy.

Mikor hazaért még mindig ott voltak. Orosz nyelven beszéltek, mikor belépett az ajtón.

• Sziasztok, jól hallottam, hogy Oroszul beszéltetek?
• Igen, tökéletesen beszéljük mind a két nyelvet, az angolt és az oroszt is apa, ha szólíthatlak így.-mondta Jennifer.
• Hát persze hogy szólíthattok apának.
• Van kedvetek megismeri a mamátokat?
• Igen.-mondták mindketten.

Yelena épp a fürdő szobából jött ki, mikor hallja, hogy mit mondott Eric.

• Ez jó ötlet.-mondta Yelena.
• Akkor induljunk, gyerünk be a kocsiba.

Mikor odaértek Eric anyja örömmel nyitotta ki az ajtó és engedte be őket. Mikor megnézte a gyerekek arcát elmosolyodott és átölelte őket és így szólt.

• Fiam, ezek tényleg a te gyerekeid.
• Mutatkozzatok be szépen.
• Damien vagyok
• Én pedig Jennifer.

Ott állt Eric apja is és nem akarta elhinni, hogy ezek az fia gyerekei, de a hasonlóság tagadhatatlan volt ugyan az a arcforma a fiúnak, a szemei. A lány különbözött csak annyiban hogy neki szőke volt a haja, mint az anyjának. Ashley is hazaért a fiával és ő is szeretettel üdvözölte az új családtagokat. Mikor már megebédeltek, beszélgetek kicsit jobban megismerte a család többi tagja Yelenát, utána hazamentek, vissza Eric házába. Mikor már este volt Yelena bement Eric szobájába, egyszál pizsamában és mellé feküdt.

• Nem akartalak ott hagyni, szerettelek, és még mindig szeretlek.-mondta Yelena.
• Tudom, én is még mindig.