32.Fejezet

                                                                   Az ismeretlen látogató

Hat hónap elteltével már kezdtek a napok egybe folyni Eric számára, csak a gyerekeitől kapott levelek számítanak neki. A hat hónap alatt még eddig egyszer sem látta őket, mert nem akarta, hogy lássák, hogy milyen helyen is van az apjuk. Carl-al a hónapok alatt már szinte barátok lettek. Az egyik nap nem jött levél, pedig eddig minden csütörtökön jött. Eric az hitte, hogy a posta hibája miatt nem kap újabb levelet, vagy már beleuntak az írásba. Az gondolta mikor már a harmadik héten se kapott levelet, hogy mit is gondolt, hogy majd éveken át fognak írogatni neki. Mikor az egyik nap az őr a cellájához megy, már azt hitte, hogy levelet kapott, de mégse, az őr így szólt.

• Mozgás Castle látogató.
• Ki az?
• Azt mondja, hogy az ügyvéded.

Eric-et odavezették a beszélőhöz és meglátta, hogy nem Karen áll az ajtó másik oldalán, hanem egy közép-magas, nagy mellű fekete hosszú hajú nő piros overálban. Leültek a székre és Eric így szólt.

• Ki maga hölgyem?
• Gemma Wilson vagyok.
• Sose láttam még Ms.Wilson.
• Viszont én végig követtem az egész úgy mond pályafutásodat Eric, a katonai múltad, az is tudom, hogy mikor találkoztál előszőr Yelenával és azt is tudom, hogy született két gyereked egy fiú, egy lány Damien én Jennifer Castle.
• Brávó, mindent tud rólam, és?
• Azt akarom, hogy dolgozz nekünk.
• Mit takar az, hogy nekünk talán az FBI a CIA?
• Majdnem, minket akkor bérelnek fel, ha van valami, amit egyik ügynökség sem tud megoldani.
• Én már csak a 265-ös cella rabja vagyok.

Eric felállt a székről az ajtóhoz ment és szólt az őrnek, hogy végeztek. Az őr vissza vitte Eric-et a cellájába. Másnap mikor már dolgozni indultak a szennyeseket összehajtogatni, egy hosszú folyosó vezetett át a mosodáig, ahol a szennyeseket kellett összehajtogatni. Az egyik őr bezárta a fő cella ajtót és megnyomta a gombot, hogy az összes többi cella kinyitódjon, amiben a nácik raboskodtak. Látták, hogy ott volt Eric és Carl, mivel utálták a színes bőrűeket és azért is kerültek a börtönbe, mert a legtöbbjük színesbőrűt öltek, így megtámadták Eric-et és Carl-t.

• Állj a hátam mögé.-mondta Eric.

Eric üvöltve nekik rohant az egész cella sornak, némelyiknél az klopfoló volt elrejtve, amit a konyhából lopott és volt olyan is, aki a fogkeféjéből a fogójából csinált kést. Eric úgy vélte, hogy előnyben lesz, ha ő támad előszőr, míg Carl-t a sarokba küldte, hogy ne mozduljon el onnan. Először a késeseket intézte el, elvágta a torkukat, beléjük szúrta a kést. Az után jöttek a többiek azokat is elég kegyetlen módon intézte el, a végén már az egész arcát és a ruháját egy-két helyen a vér borította. Mikor már csak Eric maradt állva, oda ment Carlhoz, aki a földre kuporodott, Eric a kezét nyújtotta, megfogta és mikor felállt az őrök füst gránátot dobtak be, de Eric nem csinált semmit, arra számított, hogy majd megint a lyukba küldik, de nem így történt. Carlt vissza vitték a cellába, Eric-et pedig egyenesen az igazgatóhoz, mikor az igazgató irodába vitték Eric-et, az őr bekopogott, kinyitotta az ajtót az igazgató éppen háttal ült, mikor az őr kiment, akkor fordult meg székkel és Eric rácsodálkozott, hogy Gemma Wilson ült a székben és elkezdett tapsolni.

• Maga?
• Meglepetés, szépen elintézted azt a húsz rabot, ez volt a próba, hogy még formában vagy-e még és ötösre vizsgáztál.
• Mit akar tőlem?
• Azt hogy dolgozz nekünk.

Eric átgondolta a lehetőségeit és így szólt.

• Yelenát és Amyt engedjék ki a börtönből és töröljék, hogy valaha is voltak börtönbe, és kérem vissza a gyerekeim felügyeleti jogát.
• Még valami, nagyfiú?
• A cella társam, Carl-t engedjék szabadon.
• Rendben, pakolj össze és szólj annak a Carlnak.

Eric visszament a cellába, ahol Carl is volt, Erik így szólt.

• Te Carl, hová mennél legszívesebben, ha kiengednének?
• Őszintén?
• Persze.
• A lányomat meglátogatnám Floridában.
• Akkor mire vársz, pakolj, nyomás.
• Ne hülyéskedj.
• Komolyan mondom, pakolj és húzunk.

Carl látta, hogy Eric is elkezdett pakolni és így elhitte neki, amit mondott.

• Ez hogy intézted el amúgy?
• Az maradjon az én titkom.

Mikor már elintéztek minden papírt, egy sárga Lamborghini-ben várta már Gemma, hogy kijöjjön Eric. Mikor már kijött, akkor Carltól elköszönt és beszállt az autóba.

• És most menjünk a Yelenáért.
• Rendben.

A női börtönben egy cellába kerültek Yelena és Amy, az őr oda megy hozzájuk és azt mondja, hogy látogatók, Amy és Yelena kíváncsiak voltak, hogy ki lehet az hat hónap után. Mikor meglátták Eric-et, Yelena megcsókolta, utána Amy megölelte.

• Szabadok vagyok, szabadok vagyunk.

Ők is elkezdtek pakolni és Eric a kijáratnál várta őket, mikor kijöttek Yelena látta, hogy Eric mellett Gemma állt.

• Ki ez a nő?
• Ő itt Gemma Wilson, ő hozott ki minket szívem és azt is elintézte, hogy a gyerekek felügyeleti jogát vissza kaphassuk.
• Ez remek, de mi a csavar?
• Hát ez az, neki kell, hogy dolgozzak
• Tudtam, tudtam, hogy valami itt nem tiszta.-mondta Yelena.
• Amyre is szükség lesz, nem hiába hoztam ki őt is, ő fog az akciók során füledbe beszélni, hogy hova és merre menj.-mondta Gemma
• Hogy én?
• Inkább vissza mész a börtönbe?
• Nem, dehogy.-válaszolta Amy.
• Eric és Yelena, ha hívom egy küldetésre, akkor megcsinálod, ennyi csak megér a szabadság.-mondta Gemma.
• Jólvan.-és az kezét nyújtotta Yelena.

Az első út, mikor már Eric és Yelena elmentek a Gran Torinoért, egyenesen a gyerekek iskolájába mentek. Mivel egy idősek voltak így egy osztályba is jártak. Éppen tornaóra volt a torta teremben, mikor Damien és Jennifer meglátta, hogy az anyjuk és az apjuk ott álltak az ajtóban és nézték, hogy hogyan melegítenek be. A gyerekek oda szaladtak a szüleikhez, Eric és Yelena úgy sírtak, mint egy kisgyerek, hogy végre viszont láthatják a gyerekeiket. Damien és Jennifer mondta nekik, hogy semmi baj, már itt vannak, és csak ez számít. Mivel ez volt az utolsó órájuk a tanárnő elengedte őket, így egyből mentek Eric szüleihez. Mikor odaértek Mickey éppen az ablakon nézett ki és látta, hogy egy ugyan olyan Gran Torino állt meg előttük, ami szokott, amikor Eric szokott hozzájuk menni. Eric anyja egyszerűen nem akarta elhinni, de mikor az ajtón kopogtattak akkor kinyitotta az ajtót és meglátta, hogy a fia állt az ajtóba Yelenával és gyerekekkel. Eric anyja a fia nyakába ugrik, olyan szorosan öleli, hogy majdnem össze töri a csontjait közben zokog és nem ért semmi, hogy hogyan lehetséges ez, hogy kiengedték a börtönből a fiát. Eric apja az egyik szobában ült és nézte a tévét, mikor meghallotta a sírást, kiment és látta, hogy a fia áll az ajtóban. Ő is oda ment és megölelte, bementek, alig ültek le, de már tálalt is kisírt szemekkel. Ekkor belépett Ashley a munkájából jövet, hogy otthon tudjon ebédelni, mikor meglátja, hogy a testvére és Yelena az asztalnál ülnek.

• Remélem nem szöktetek meg megint?-kérdezte Ashley.
• Dehogy is, ajánlatot kaptunk.
• Kitől drágám-kérdezte Eric anyja.
• Ashley biztos ismeri, Gemma Wilsonnak hívják.
• Ő hozott ki titeket?
• Igen, jó formán ultimátumot adott, hogy hogy ha nem vállaljuk el az hogy, neki dolgozunk akkor sose szabadulunk, ezt nem mondta így de célzott rá.
• Az a lényeg, hogy kinn vagytok.-mondta Eric apja.
• És a gyerekek hogyan viselték ezeket a hónapokat?
• Egész jól Yelena.
• Az a lényeg.
• Akkor ti most azokat a melókat fogjátok elvégezni, amit az FBI és a CIA nem tud elvégezni?
• Ahogy mondod.