36.Fejezet
Touchdown
Másnap Damien úgy jön haza az iskolából, hogy a tornatanár és egyben a focicsapat edzője megkérte, hogy órák után menjen a tornaterembe, mert az egyi játékos lesérült így kell helyette egy másik és látta a tornatanár, hogy Damien milyen izmos 16 éves létére. Damien elment és bevette a csapatba. Mivel nagy és erős, ezért berakta támadónak.
- Gratulálok, fiam, a suliba én is támadó voltam.
- De óvatosan.-mondta Yelena.
Pár perc múlva Eric telefonja megcsörren, hogy az egyik felderítő talált egy házat ahol a heroint csomagolják és nekik kellene kipucolni. Eric, Yelena és Amy elindultak a megadott helyre. Mikor odaértek Eric leparkolt, a csomagtartóból elővette az M4-et és a puskát.
- Melyiket szeretnéd?
- Az M4 jó lesz.
Oda adta neki az M4-et és a fülest berakták a fülükbe, amin Amy egy hőkamerás dronnal mondja nekik, hogy hova menjenek, és hogy mennyien vannak az adott területen, ez esetben, egy házban.
- Vigyázzatok nyolcan vannak.
Yelena benéz az ablakon és így szólt.
- Megerősítve.
- Bemegyünk.
Eric berúgta az ajtót és elkezdték őket lőni, de náluk is volt fegyver, UZI-val kezdtek visszalőni, Ezért a falhoz bújtak és onnan tüzeltek. Mikor már elhallgatott a fegyverropogás akkor Amy beleszólt a fülesbe, hogy szép munka volt, mindenkit megöltek, de azért ők még körül néztek a házba és a fürdőszobába találtak egy alig három éves gyereket, mivel már nem volt senki se a házba Yelenán és Ericen kívül így felhívták Gemmát, hogy küldheti a takarító osztagot és egy gyámügyest, mert találtak egy majd nem három éves gyereket egy fürdőkádba.
- Rendben, küldöm szép munka volt.
Eric és Yelena vissza szállt a kocsiba és Yelenán látszódott, hogy megviselte, hogy azzal a kisgyerekkel, hogy bántak.
- Mi a baj szívem?
- Semmi csak, amikor belenéztem annak a gyereknek a szemébe látszott még az a tiszta ártatlanság, érted.
- És megsajnáltad, hidd el én is, de most már jó helyre került.
Másnap Damiennek már pályára kell állnia, elment rá az egész család, hogy megnézzék, Damien kapta a 27-es mezt, mint anno Eric. Mikor már elkezdődött a meccs hírtelen a nézők között megjelent Gemma, amit Eric észre vett.
- Mi az szívem?
- Semmi, nézzük tovább.
Az utolsó másodperceknél jártak, mikor Damien az ellenfél futóját, akinél a labda volt felkapta a vállára a labdával együtt és touchdown-t csinált. Az idő lejárt és Damien csapata győzött. Eric és Yelena nagyon büszkék voltak a fiúkra, Damien mielőtt még hazament volna velük bement az öltözőbe és átöltözött a rendes ruhájába, mikor egyszer csak benyit egy Damien számára ismeretlen nő.
- Szia Damien.
Damien félmeztelen volt, éppen a trikóját vette magára.
- Ki maga hölgyem?
- Lehet, hogy te nem ismersz, de én, ismerlek és a szüleidet is, nekem dolgoznak.
- Maga Gemma Wilson?
- Akkor ezek szerint tudod, hogy miből élnek a szülei és hogy én ki vagyok.
- Igen, de eddig még sosem láttam magát.
- Hát, itt vagyok, és amit a pályán műveltél, ilyet én még nem láttam pedig nagy Raiders rajongó vagyok.
- Köszönöm szépen.
- Nem gondoltál arra, hogy a tehetségedet másra is használhatnád?
- Ezt meg hogy érti?
- Tegezz, légy szíves, nem szeretnél azzal foglalkozni, mit az apád és az anyád, ahogy a múltkor az egyik emberem levideózott téged és apád, ahogy megmentitek a testvéred, hidd el tehetséges lennél másban is.
Odanyújtott neki egy névjegy kártyát és kiment az ajtón. Eric, Yelena és Jennifer a kocsiba várták Damien. Mikor beszállt a kocsiba elindultak hazafelé, mikor hazaértek Amy előbb hazaért, mert ő már a meccs után elindult így volt ideje Damien kedvencét elkészíteni, ami a steak volt sült krumplival. Mikor az asztalhoz leültek még akkor is a meccsről beszéltek, mikor egyszer csak Damien így szólt.
- Életetekben először mikor öltetek?
- Miért drágám?-kérdezte Yelena.
- Mert ma a meccs után az öltözőbe bejött Gemma Wilson és azt mondta, hogy tehetséges vagyok, és hogy levideóztatta az egyi emberével, ahogy én meg apa a koreaiakat megöljük.
- De miért, mit akar tőled?-kérdezte Jennifer.
- Holnap beszélek azzal a nővel, mit képzel magáról.-mondta felháborodottan Yelena.